Röwid Wersek
Fáj a lét, a létezés,
A lefekvés, az ébredés.
Fáj a múlt és fáj a jelen,
Mindez azért, mert nem vagy velem.
Minden könnycsepp őérte születik,
S miután arcomon lefolyik, meghal,
Mint szívemben a remény,
Mert Ő soha nem lesz az enyém.
Zúg a vihar, tördeli a fákat,
Zokog a szívem, gyötör a bánat.
Vihar után csendes a táj,
De szívem nem felejt,
Örökre fáj.
Veled van értelme a szónak,
Veled lehet csak szép a holnap.
Veled születnek az álmok,
Veled újra magamra találok!
Szeretlek, bár te gúnyolsz, vádolsz,
És szívemet is elítéled:
Bevallom a rengetegnek,
Hogy egyedül csak érted élek.
Shakespeare : Romeo and Julia
Szilaj gyönyörnek vége is szilaj,
Lázába pusztul el, mint a tűz s a lőpor,
Mely csókolódzva hal meg: lásd, a méz is
Csömörletes, mihelyt túlontúl-édes.
Tűz és Jég
Mondják: jéggé fagy a világ,
Mondják, megég.
Tudom, ilyen a vágy, tehát
Vallom a tűz-teóriát.
De ha kétszeri lesz a vég,
Mivel volt dolgom gyűlölettel,
Én azt mondanám, hogy a jég
Is príma fegyver,
És épp elég.
Ha szívedben sok a bánat,
Ne meséld el fűnek-fának.
Mindegy, hogyha fáj, ha vérzik,
Ne panaszkodj, hisz úgysem értik.
Ha fáj a szíved, te csak dalolj,
Ne lássa senki, mi fáj oly nagyon.
De ha már magadban vagy csendesen,
Vonulj vissza, és sírj keservesen.
Nem vagyok dúsgazdag párizsi nagykövet,
de érted megmozgatok hegyeket-völgyeket.
Kifordult karú fákon riadt álmok ülnek.
Bomló szélben kapaszkodik a tört remény.
Kicsiny csengő karácsonyfán
Diós bejgli díszes tálcán
Ünneplőben a kis család
Együtt várják a Jézuskát.